Sokan, akik Görögországba látogatnak, vagy akik számára megemlítjük ezt az országot az első gondolatuk a tengerpart. Viszont a csodás vízparton és standokon kívül számos más szépséget is rejt magában.
Akropolisz csúcsán található Parthenon, amely majd négyszáz éven keresztül mecsetként működött. Viszont miután megtörtént a török megszállás, a város legikonikusabb épületeit azonnal átalakították. Tehát a mai látható formáját, úgy is mondhatjuk, hogy nekik köszönhetjük. A török sereg 1456-ban érkezett meg, majd 1458-ban esett el. Ez idő alatt még a kezükben volt a hatalom, addig az Akropolisz is más feladatokat látott el.
Vagyis a már i.e. 438-ban felavatott Pallesz Athénének szentelt Parthenonból pl. egy minarettel bővített mecset lett. A nőalakos oszlopokkal díszített Poszeidónnak és Athénének ajánlott Erechtheinonból pedig csúfot űzve háremet alakítottak ki. Mára már és a múltban élők is az idő során megbarátkoztak azzal a tudattal, hogy a megszállás alatt az épület egyes részeit más funkciókkal látták el.
A Parthenón 1209-ben a frank megszállás negyedik évében pl. székesegyházzá változott. Sőt ezen felül még egy érsekség központjává is változott. Ebben az időben még kifogástalan állapotban volt az épület, melyet a katolikusok különféle freskókkal díszítették. Majd a törökök érkeztével, minden módszeresen eltűnt. Az épület egyes részeit pl. tudatosan rombolták le. Nike temploma is ilyen céllal tűnt el, hogy ez által megerősíthessék a Parthenónt.
A ma látható állapot főként a robbanásnak köszönhető, melyet 1687-ben a velencei seregek mértek Athénra. Ekkor a templom oldalsó oszlopainak része jó részt ledönt, a megmaradt maradványok pedig kettő napon keresztül lángoltak. A megmaradt szobrokat ma már különféle múzeumokban őrzik. Mint pl. a párizsi Lovre-ban, vagy az athéni Akropolisz Múzeumban.
